Mindenkinek vannak titkai. Egyeseknek akkorák hogy meghatározzák egész életüket és felemésztik őket. Én is kis titkokkal kezdtem, de nem tudtam kiszállni belőle, és most itt vagyok a mentős kocsiban, és az életemet próbálják megmenteni, habár magam sem tudom, akarok e élni még. Éppen ezért próbálok harcolni az élettel szemben. Már nem tudom, kiben bízhatok annyi minden kiderült. Elárultnak és mocskosnak érzem magam. Kétlem, hogy valaki emlékszik rám 6hónap fogság után. Gondolom mindenki lemondott rólam, hisz amiket mondani szoktak, minél tovább van eltűnve, annál kisebb az esély arra, hogy élve kerül elő. A tv-ből tudom, amit 4naponta mutattak meg nekem, hogy tudjam, mikor mondanak le rólam véglegesen, ezzel is fájdalmasabbá téve ott létem minden percét. Életem legrosszabb percei voltak mikor bemondták, hogy felhagynak a kereséssel mer kihűltek a nyomok. Pedig csak 2hete voltam még csak elrabolva. Látni a családom és barátaim arcát mikor megmondják nekik, hogy valószínűleg meghaltam, vagy ha nem is, akkor nagyon kicsi az esély arra, hogy egyszer valaha is megtalálnak. Pedig ott voltam, és végig néztem, ahogyan legyőzötten sírva fakadnak és magukban eltemetik azt a lányt, aki valaha mosolyt csalt az arcukra.
Az egész egy szívességgel kezdődött. Nyári szünet volt, és egyik osztálytársam Dezső megkért, hogy fussunk össze valamelyik nap a városban. Rá 2 napra találkoztunk. Mondjuk elég nehéz volt elkéredzkedni mivel anya nem akart pénzt adni. – Anya megígértem, hogy bemegyek. Csak 500 Ft-ot adj.
- Mit kapok érte?
- elmosogatok bármit, csak kérlek, adj, mert tiszta gáz, ha pénz nélkül megyek be.
- megadod az augusztusi fizetésedből, és ebből ne csinálj megint rendszert.
Így hát megindultam a városba, mivel Miskolctól kemény 20km-re lakom. Egy kis falucskában élek az elmebeteg családommal, ami 2 szülőből és egy kis öcsből meg 1 húgból, na meg belőlem áll. Elég furcsa családunk van, mivel mindig történik valami, amiért a szüleim felhúzhatják magukat. Ezért is kezdődik minden hétvégénk kiabálással és általában egy-egy hajtépéssel vagy pofonnal. Igen, nekünk csak ilyen kedves szüleink vannak. Nem csoda hogy ilyenekké váltunk.
Mikor beértem Miskolcra, még várnom kellett Dezsőre, így hát zenét hallgattam az óra alatt, ahol általában mindenki-mindenkivel találkozni szokott. Dezső 15perc késéssel megérkezett.(és még a lányokra mondják, hogy mindig késnek.. hah) 3 puszival köszöntöttük egymást azután elindultunk egy sikártor felé hogy cigit tekerjünk magunknak.
–Na, mi az a sürgős dolog, amiről beszélni akartál? – gyújtottam rá a tekerős kissé erősre sikeredett cigimre. Ő is rá gyújtott és csak azután szólalt meg.
–Tudsz titkot tartani? –válaszomra se várva folytatta. – Azt sem tudom, miért pont hozzád fordulok, talán azért, mert a te segítségeddel még tudok is kezdeni valamit. Na, mindegy. Tudod meséltem, hogy bulikban szoktam füvezni. –Bólintottam, hogy igen már mesélte régebben, és beleszívtam még egyet a cigimbe.
– Rászoktam, rászoktam, és nem tudok leállni. És én meg azt hittem valami nyálas csaj ügyről lesz, már megint szó. De még mindig nem értettem ebbe én hogyan tudok segíteni. Pénzt adni biztos nem fogok, remélem nem is gondolt rá. Mivel ennél jobb ötlet nem jutott eszembe és már megölt a kíváncsiság, rákérdeztem.
–És én hogyan is tudok segíteni?
-Sss.. még nincs vége a story-nak. Így hát csendben maradtam, és hallgattam tovább ezt a furcsa történetet.
– Sok-sok embertől kértem kölcsön, nagyon levoltam égve, és csak az anyag volt a fejemben, hogy újra érezhessem azt a féktelen szabadságot, amit ad, és, hogy elfeledjen milyen szar az életem és, hogy mekkora egy senki vagyok. Lassacskán visszaadtam a kölcsönöket és újakat kértem helyette. –Rosszallóan felmordultam, mert nagyon nem tetszett a történet kimenetele. Elhagyva ezt a morgást a füle mellett folytatta. – Egyszer mikor egyik haverom átjött és együtt szívtunk akkor mondta el nekem, hogy kiktől szerzi ő az anyagot. Elmondta, hogy egy Kozma nevezetű tagtól veszi és ad, kölcsönt is. Mondta, hogy ha kell ad, nekem egy telefonszámot is, amin elérem ezt a férfit. És én felhívtam. De Szerén, bár ne tettem volna. –remegő kezével a hajába túrt és a legrosszabb az egészben hogy a megbánás egy csepp jelét sem láttam felfedezni benne. –Szóval, felhívtam és mondtam, hogy kéne egy kis anyag, de nincs jelenleg sok pénzem ezért meg lehetne e oldani kölcsönbe. Persze ő igent mondott és így kezdődött az egész. Ez úgy 2hónapja történhetett.
–Uram atyám akkor még suli volt. –erre ő csak megvonta a vállát.
–De én még mindig nem tudom, hogyan tudok segíteni, vagy ha csak lelki szemetes kellett, akkor megértem, de másképp nem nagyon vágom ezt az egésze… - Szerén én 300 000 Ft-al tartozom nekik. –Na, erre leesett az állam. 2 hónap alatt annyit szívni, hogy így eladósodjon.
–És hogyan fogod ezt megadni nekik? Merthogy hiába jöttél hozzám nekem nincs ennyi pénzem, inkább akkor fordulj Pelkéhez vagy valamelyik gazdagabb osztálytársunkhoz.
– Megvan a pénz. –Na, erre megint csak leesett az állam.
- Hogy a francba szereztél te annyi pénzt? – de őt nem érdekelte a papolásom folytatta, vagyis igazából felfedte, hogy miben is kéne nekem pontosan segítenem neki.
– Én nem adhatom oda a pénzt, mert lelőnek engem. De te igen. Egyik haverom azt mondta, hogy ha egy dögösebb csaj viszi oda a pénzt biztos, hogy békén hagynak. Szerén meg van a pénz és én már nagyon ki akarok ebből az egészből szállni. Félek. –Na igen, félelmet azt láttam rajta. De muszáj volt megtudnom, hogy ki is ez a Kozma tag mielőtt belemegyek az egészbe, így hát rákérdeztem.
–Ki ez az forma, akinek a pénzt kell oda adni, és akitől te ennyire félsz? És honnan veszed, hogy engem nem fognak ugyanúgy megölni, mint téged akarnának? – a válasz hamar érkezett, mint aki előre fel van készülve ezekre a válaszokra.
– Elég annyit tudnod a férfiről, hogy nem jó dolog vele rosszban lenni, mert nagy fejes ő a drog és bérgyilkolásában, na meg egyéb ágakon és kiemelkedő …
- Várjunk csak, nekem azt akarod mondani, hogy ez valami maffia vagy mi a frász?!
– hát, ja.
–Kösz legalább bevallottad. Na, én léptem. Ezzel megfogtam a táskám és indultam is ki a sikártorból, de Dezső gyorsabb volt nálam és elállta az utam. –Hagyj Dezső, úgyis ha ilyen sok pénzed van, fogadj fel egy kurvát akit le is lehet puffantani mert senki se fogja keresni engem hagyj ki ebből.
Ezzel leléptem. Nem szólt egy szót se. Gondolom ezen az eshetőségen még ő sem gondolkodott. Hogy lehet valaki ekkora barom?! [U1] Most már komolyan , elviselem h lelki szemetesnek használnak na de hogy még ölesem is meg magam … ennél még én is okosabb vagyok, pedig szőke a hajam . Felszálltam a buszra és hazamentem. Egész nap kattogtam. Miért pont én?! Miért pont nekem mondta el?! Hisz ennyire jóba nem vagyunk, hogy ilyen titkokat mondjunk el. Basszus, lehet, azért megölnek, mert megtudtam ezt az egészet. Na, most nagyon beparáztam és végtelenül utáltam Dezsőt, amiért valamit is mondott erről nekem. Épp ilyen gondolatok cikáztak a fejemben, amikor kaptam egy üzenetet facebook-on persze ki mástól Dezsőtől. Nem adja, fel egy könnyen úgy látom.
Dezső: Szerén, nem voltam veled teljesen őszinte. Kérlek, megölnek, ha nem te adod át nekik a pénzt.
Basszus, ezzel az egy mondatával értelmet nyert minden, és a maradék kérdésemre és válasz érkezett, csak egyre nem:
Én: De miért pont én?!
Dezső: Azt nem tudom.
Én: Mikor kell átadnom?
Dezső: Holnap pontban éjfélkor a Mikszáth és a Szabó sarkán.
Én: De hát ott van az a drogos bár. Ott tűnnek el emberek.
Dezső: Nekem ezt mondták, én csak a közvetítő vagyok.
Én: Mikor adod ide a pénzt, hogy elvigyem?
Dezső: Este 10-kor a Centrum előtt találkozzunk.
Kavargó gondolatokkal a fejemben aludtam el, és azon gondolkodtam, hogy akkor most köszönjek el a szeretteimtől vagy távozzak el csendben mindent magam mögött hagyva.
